2012. július 30., hétfő

1.rész-A jó hír


Nemsokára vége a sulinak, és egyben a második évemnek.16 éves vagyok, 3 évvel fiatalabb mint a bátyám. Ez soha nem jelentett gondot, kivéve amikor megszülettem. Liam akkor nem szeretett, 3 évesen még elég kisfiús gondolkodással rendelkezett. Azt mondta anyának, hogy miért születtem én meg? Aztán, ahogy nőttünk egyre jobban elviseltük, majd pedig megszerettük egymást. A banda többi tagjával egyszer 2 évvel ezelőtt az X-faktor döntőjében találkoztam. Azóta a bátyámat is alig látom, és rettentően hiányzik nekem. Hiába Liam a bátyám, még eddig egy koncertjükre sem tudtam elmenni.Mai nap különleges. A fiúk egyik interjúját élőben közvetítik a London News-ban.Áthívtam a csajokat is,hogy nézzék meg velem. Ha már úgy is nézik, hát nézzük meg együtt. 4-kor kezdődött, de Vicky , Heather és Loren már 3-kor nyomták a csengőt jelezve, hogy itt vannak.
-Halii Lau!-köszöntek rám
-Hello csajok! Csináltam popcorn-t is!
Az idő gyorsabban elment hisz végig áradoztuk a fiúkról. Tudtam, ha valamilyen csoda folytán Zayn járni akarna velem, Liam úgy sem engedné, hisz én vagyok a kishúga. 4-et ütött az óra, és mi eszeveszett módon rohantunk és vágtuk le magunkat a kanapéra.
-Halihóó Anglia! Itt a London News! Bob Whest vagyok. A mai vendégünk a híres brit banda, mindenki kedvence a One Direction!-mondta a műsorvezető
Mi szokás szerint össze-vissza sikonyáltunk. A fiúk közben lassan integetve bevonultak, és kezdődött az áradozás.
-Úristen milyen jól néz ki a bátyád!-kiabált Heather
-Jesszus milyen jól néz ki Harry!-sikított Vicky
-Istenem de jó Louis segge!-mondta Loren
-Baszki milyen dögös Zayn!-nevettem.
Ezután végig néztük az interjút, és közbe agyon dobáltuk egymást popcornnal. Szerintem több popcorn-t szórtunk szét, mint amennyit megettünk. Végül is kit érdekel a mondás: Hogy az étellel ne játssz! A Wolverhamptoni quartett mindig is meg fogja szegni a szabályokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése