11.rész- Baj van

Nem tudtam mire vélni Liam feszültségét. Hiszen a bátyám mindig teljesen nyugodtan visel minden helyzetet. Tudtam, hogy itt óriási nagy a baj. Nem akartam, hogy útközbe esetleg karambolozzunk, mert a kérdéseim nélkül is elég ideges már Liam. Amikor eszeveszett gyorsasággal a kórházhoz értünk, még mindig nem sejtettem semmit. Mi van? Ki került kórházba? Jobbnak gondoltam, most már tényleg rákérdezni a dologra.
-Liam mi történt?
-Balesete volt, karambolozott!
-De ki?
-Zayn!
Na itt éreztem, hogy egy világ dől össze bennem. A sírást megállni nem tudtam, a könnyek krokodil cseppekben hagyták el az arcomat. Istenem, ez is az én hibám. Ha megakadályozom, hogy beüljön az autóba most nem lenne itt. A recepcióhoz siettünk, és Liam bemondta Zayn nevét.
-Jó napot! Nem tudja merre van Zayn Jawadd Malik?
-Mindjárt megnézem!
Vagy 5 percet pötyögött már a gépen, amikor elvesztettem a türelmem.
-Az istenit! Nem lehetne gyorsabban csinálni?
-Hölgyem, nyugodjon meg! Megértem a feszültségét. Önök közvetlen hozzátartozói a fiatalembernek? Mert csak a közvetlen hozzátartozói mehetnek oda.
Eszembe jutott egy jó ötlet, végül is mit veszthetünk vele. Vártam egy kicsit, és megszólaltam.
-Igen, én a barátnője vagyok, ő pedig a bátyám.
-Akkor, menjenek az 5. folyosó, 3. kórterme elé és várjanak egy kicsit.
-Köszönjük!-mondtam olyan kedvesen ahogy ebben a szituációban lehetséges volt.
Szinte rohantam a folyosón, Liam pedig utánnam. Gondoltam ezt szóvá fogja tenni. Amikor oda értünk rögtön leültem egy székre, és megint sírni kezdtem. Azt sem tudom mi a baja, lehet, hogy rohadt súlyos.
-Laura Payne, ez mi a franc volt?
Opppááá, gázba vagyok. Liam soha nem szólít a teljes nevemen, vagy úgy hív, hogy hugi vagy úgy, hogy Lau. Kibaszott gáz van, ha a teljes nevemen szólít.
-Micsoda?-kérdeztem vissza
-Miért mondtad, hogy Zayn barátnője vagy?
-Mert okoska, szerinted ide engedtek volna, ha azt mondom, hogy csak a barátja vagyok?-direkt megnyomtam a csak szót.
-Nem, de tudod, hogy ebből megint mekkora botrány lesz?
-Nem érdekel, csak az, hogy Zayn jobban legyen!
Egy negyed órát vártunk amikor is az orvos kijött.
-Doktor úr, mi történt?-kérdezte helyettem Liam
-A fiatalember túl gyorsan hajtott, és felcsavarodott egy fára. De nyugodjanak meg stabilizáltuk az állapotát, bár még kómában van.
Kómában? Ajjaj, az nem igazán jó. Valaki fel sem ébred belőle.
-Azért, ugye fel fog ébredni?-kérdeztem elcsukló hangon
-Minden jel arra mutat kisasszony! Egyenként menjenek be hozzá!
-Köszönjük!
Összenéztünk Liammel, először ő ment be, de csak megnézte, hogy mi a helyzet. Mondta, hogy bemehetek, és addig maradjak bennt amíg jónak látom. Ő pedig addig felhívja a srácokat. Bementem, amit láttam, ismét sírni kezdtem. Zayn testéből millió egy cső lógott ki. De még így is rohadt aranyos volt. Odamentem hozzá, megfogtam a kezét.
-Szeretlek Zayn!-mondtam és legördült egy könnycsepp az arcomon.